2015. június 30., kedd

Csak egy kör


Sétálásnak indult, de két kerék lett belőle. Valahogy nem volt kedvem gyalogolni nyakamban a géppel, oldalamon két objektívvel. Inkább tekertem, oda, igen, arra a hegyre, ami domb :D
Mikor felérsz a tetejére, hátra fordulsz és ha a levegő tiszta, épp csak enyhén párás, elég messzire el lehet látni. Nem hiába, Kisalföld :D
Természetesen a szántókon egy lélek sem volt, kivéve egy egerészölyvet. Tőlem jó 200 méterre. Na, ezt se fotózzuk le, de azt meg végképp, amennyi szúnyog volt! Sokáig nem is maradtam, vettem is az irányt hazafelé.
De ha ezt tudom, hogy pont visszaúton lesznek fényképek, nem tekerek ennyit :D
 Kezdek paranoiás lenni. Hasonló módon, mint az udvarban rengeteg a drón (zengőlégy) a réten is.
De most azokat fókuszponton kívül hagyva, egy erősen kézifékes befordulást mutatok. :P

Napisten


Ő volt ugye Héliosz, s mint már említettem párszor (meg lehet, sőt, fogom is) a régi Zenit fényképezőgépet, melynek egy Helios 44m-4 objektívje is felkerülhetett a digitális masinára.
Nem hiába a név, remek a fényereje és a képalkotása. Természetesen totális kézi beállításokkal ;)

Kíváncsi voltam, mit tudok elérni vele. Nem, nem az objektívet teszteltem, hanem magam. :D
 Épp csak egy leheletnyit csavartam a fókuszállítón, de mégis micsoda eszmélet változás látható a képen. Igen, már megint a drón. Mit csináljak vele? imád és kész :D
Maradjunk a napfénynél, de most már egy másik objektívvel (Canon EF 28–105 mm f/3.5–4.5 USM)
De még mindig manuális üzemben! Nem csak gépileg, hanem az autófókuszt is kivéve. Nem gondolni arra, hogy ez most sikerülni fog, biztos eredmény. De tényleg, s ezt már több alkalommal is megfigyeltem. Két fénykép, elsőre az elképzeltek szerint. Nafene! o.O

Diófa alatt sok-sok, pici drón lebeg. Szemben a nappal nem is látni őket, de annak háttal sem. Oldalról viszont az üvegtest, mint valami kicsi izzó. Világít.
 De van ám buktatójuk is az ágak között. ”Üvegszál” pókháló formájában ;) Furcsamód, közelről nem látni, ahogy a napfény szaladgál ezen a lehelet vékony szálon. 2-3 méterről viszont csillog-villog.

Megadom magam


Reggel, ébredés után, első utam a fóliába vitt. Hova máshova? :D Tegnap már figyelgettem, hogy egyes kaktuszok ma robbanni fognak, vagy legalábbis reméltem, mert az éjszaka derült volt, mára pedig nyarat ígértek.
Kérem szépen, bejöttek a számítások.
Echinopsis kaktuszt már mutattam neked, fehérben. Ez enyhén rózsaszín a külső szirmain.
De mutatok jobbat. Erről a növényről 3 éve vettem le egy sarjat. Lásd a különbséget :)
Maradjunk még egy kicsit a pink világában (mert vannak akik rózsaszínben látják a világot).
Őt már nagyon vártam. Egyszer virágzott a 4 év alatt, s most, ma, hát nem kicsit odavágott a várakozásaimnak. Eszmélet színe van és a virágának formája, elhelyezkedései... Hmm! ;)
De jöjjenek a csöppségek. Nekik szintén vannak tüskéik, némelyik megfoghatatlan, még csipesszel, kesztyűvel is. Kedves ismerős kérdezte az alábbiakat: Basszus hogy lehetnek ilyen szépek? Azokkal a rohadt tüskékkel...
A válasz egyszerű: Így. :D Bizony, azok a tüskék védekezésre utalnak többnyire, de a biológiát most hagyjuk ki. Ám, ha megfigyeled, ilyenkor megadják magukat, ugyanis minden virág jóval a tüskéken kívül van. ^_^