2015. július 4., szombat

Csíkok, pöttyök


Amikor tényleg kint lehet lenni, mert már kap az ember levegőt, az este van. Kellemes a levegő, nincs kánikula és gyönyörű az égbolt. Repülők villognak, csillagok araszolnak és műholdak haladnak az égen...
 ...valamint a Hold settenkedik komótosan a magasba.
S csak egy dolog tud illúzió romboló lenni. A szúnyogcsípés...

Még mindig meleg


Szűnni nem akaró erővel tűz a nap mindenre, ami nem talál cseppnyi árnyékot vagy épp kénytelen a sugarak útjában lenni. Jómagam természetesen válogathatok, s mivel nem ment el a maradék sütnivalóm - már, amennyivel megáldottak odafentről - így egy kicsit bóklásztam terebélyes diófánk alatt.
Túl sok mindennek nem hagy teret a nagy öreg, de ezt a nyári orgonát valahogy nem sikerül neki sakkban tartania. Szerencsémre, mert a pillangók imádják, én meg őket. Gondoltam, hátha vannak ismét, de már-már leroskadt a lelkesedésem, mert nem láttam egyet sem. Pedig figyeltem, mint ölyv a vetést, s talán ennek köszönhető - és nem a paranoiának - hogy észrevettem: Engem figyelnek.
Mégpedig félszemmel.
Ha jól tudom ő egy nagyfoltú szemeslepke, de nem vagyok bogarász :)
Még mielőtt Fehér Isten rám vetette volna magát, gyorsan elnéztem kertnek másik sarkába, ahol még mindig virít a liliom. Hihetetlen, de már több napja. Nem hiába, saját nevelés :D
Kár, hogy illatot nem lehet fényképen érzékeltetni...
A Mindenhatóról jut eszembe. Még nem készült róla este egy fotó sem, de ha jól megnézed a pofáját, szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom nem is fog :D
Ám, ez a hétvége is rohan. Nem régen még kint locsoltam, meg kattintgattam a lepkéket, most meg már sötétedik. Folyik az idő eszeveszetten...
Evvan, ekkő szeretni e! Eljár felettünk már minden, de nem is baj.
Ha egy helyben toporogna, totál unalmas lenne ;)
 Szóval, lényeg, hogy holnap vasárnap, talán már nem lesz ilyen hideg. A napnál fűtők még pakolnak némi tűzre valót a kohóba, nehogy kiverjen minket a libabőr :D

Hőség


Kora reggel, olyan hat óra derekán, már lehetett érezni, hogy a mai nap sem lesz másképp, mint az elmúlt kettő. Meleg lesz. Nagyon. Jobban mondva már az van, s milyen szerencse, néhány hete készítettem egy itató féleséget a madaraknak.
Lesz még nekik kitéve, mert ez elég közel van a házhoz, mondhatni ott megyünk el mellette, így nem tudnak zavartalanul inni. De azért vannak bátrabbak is :)

Valamint vakmerőek, ugyanis parányi munkásaink hőséget és fáradtságot nem ismerve szorgoskodnak, mit sem törődve azzal, hogy perzseli őket a Nap.