2015. augusztus 1., szombat

A kopasz nő esete

Mostanában valahogy mindig a nagyágyú kerül a vázra, ha napközben kijutok. Nem, nem azért mert messze az ajtó, hanem ez a vírusos hülyeségkor nem túl kellemes és eléggé ágyhoz tudja nyomni az embert - lehet nem is volnék ember, mert engem csak időszakokra sikerül neki? -, erős fejfájással, hőemelkedéssel. Mondjuk, nyáron fázni elég vicces...

Szóval, csattan a bajonett és kiülök a fa árnyékába kicsit szellőzni, meg élvezni az udvar adta lehetőségeket.
Nem sok van, meg kell hagyni. De amit én még nem láttam a házunk táján, az egy kopasz csaj.
S még udvarlója is akad! Na, ezt add össze... :D
Most vagy a szöcske volt mérgezett, vagy az esővíz jött valami lepárló felől, azt nem tudom, de kíváncsi voltam mi lesz ebből az egészből, ugyanis több hím veréb is volt, aki csapta a szelet...
Szemből nézve? Nem? Így sem bájos? Akkor tényleg feladom, hogy mi motiválhatja őket :D
Próbáltam minél inkább elkapni azt a pillanatot, amikor a csajszi tényleg megmutatja a maga páratlanságát, így az ISO értéket automatikusra állítottam a bűvös 1/500 mellett, hátha megmarad a szenzorokban kívánságom. Miután már a másik két hím feladta, mert ez a fruska nem csinált mást, csak odarepült, megnézte a srácokat - Hmm, nem rossz ez az evezőtoll, a mellvérted viszont fakó! - nem vitte túlzásba a dicséreteket.
Nézett is értelmesen a porond őre...
Majd jött egy kis tini, s szó szerint vitt mindent :D Tücsköt, bogarat, tollat, bármit tett is elé halovány mellvértes cimboránk...
Végezetül pedig beégett a szenzorba az, amit reméltem, így meg tudom mutatni bűbájos séróját, szárnyasunk nem éppen előnyére mondva :)
Az egész jelenet biztos távból szemlélője volt még rajtam kívül a Balkánokról érkezett gerlicénk is